Szépkorú köszöntése

2015. május 12-én ismét, egy szépkort megélt lakos ünnepelhette születése napját Sajóbábonyban.
Vostenák Mihálynét 90. születésnapja alkalmából, Sajóbábony Önkormányzata nevében otthonában köszöntötte dr. Szilva István polgármester és Jelcs Sándor képviselő.

Városunk polgármestere – a személyes megbecsülés és az idősek iránt érzett tisztelet és hála jeleként – Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő emléklapját egy csokor virág és az önkormányzat szerény ajándékának kíséretében adta át az ünnepeltnek, akit 1925. május 12-én segített a világra Sajóbábonyban a bába. Piroska néni azóta a településen él.
8-an voltak egykor testvérek. 1956-tól a sajóbábonyi napközi konyháján, majd 1960-tól – több mint 20 évig – a berentei szénosztályozóban dolgozott.
Három gyermeknek (1lány és 2 fiú) adott életet.
Sajnos 1965-ben az akkor 11 éves Béla nevű fiát egy tragikus baleset következtében elveszítette.
Ez érthető módon nagyon megviselte, de az élő szerettei miatt erősnek kellett maradnia. A kemény fizikai munka nemcsak a munkahelyén, hanem magánéletében is végig kísérte a törékeny alkatú, aprócska termetű, szorgalmas asszonyt. Leginkább a kertészkedés, gombaszedés, piacozás és családjának ellátása kötötte le szinte mindig az idejét, de a templomi Istentiszteletekről sem maradt el szinte soha. Jelenleg, a sok-sok munka és nehézség ellenére is korát meghazudtoló fizikai és szellemi állapotnak örvend. (Bár, a háta gyakran fáj elmondása szerint.) 🙂
4 unokája és 4 dédunokája van, akiket nagyon szeret és büszke rájuk.

Az alábbi versikével kívánunk Piroska néninek további nagyon jó egészséget
és még sok örömteli évet!

” Megérdemlik az idősek
Szeressék, tiszteljék őket!
Háborút és forradalmat,
Több kormányváltást átéltek.

Kedves arcukon ott láthatóak
Az élet nehéz barázdái,
Érett, kedves mosolyukban
A nehéz sorsukat lehet látni.

Gyermekeket, unokákat
és dédunokákat neveltek.
Becsületes, dolgos embereket
Adtak e földi életnek.

Az öregek még szeretnének
Meleg családi körben élni.
Szívből kívánom, az öregkort
Egyszer, mindenki meg tudja érni!”

/egy vidéki idős asszony verse/